Kik a civilek, kik az álcivilek, és mi a különbség köztük? – Interjú Szalay-Bobrovniczky Vince civilügyi helyettes államtitkárral

A közbeszéd egyik leggyakoribb szava lett a civil, amióta kitört a harc az Orbán-kormány és Soros György politikai hálózata között. Egyedi értelmezések ragadtak hozzá a szóhoz, amely eredetileg a helyi közösségi önszerveződést jelenti. Amióta kiderült, hogy ebből politikai hasznot lehet húzni, azóta húznak is. De elkülöníthetőek-e a valóban közösségi érdekből tevékenykedő civilek a zsoldosmunkát végző ügynököktől, ha ránézésre nagyon hasonlóak? Mit tesznek hozzá a valódi civilek az ország és a társadalom életéhez? Ezekről kérdeztük Szalay-Bobrovniczky Vince civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárt.

A legutóbbi EP-választások a patrióták és a liberálisok mellett a zöldek erősödését is hozták. Utóbbiak sikere elsősorban annak köszönhető, hogy civil aktivisták nagyon felpörgették a klímahisztériát, ráadásul a Németországban végül kiemelkedően szereplő zöldek kampányát még szintén civil videobloggerek is megsegítették. Ezek egyértelmű politikai eredmények. Akik hozzátették a magukét, azok civilek vagy politikacsinálók?

Mindkettő – éppen ez benne a trükk. Formailag civilek, bár gyakran még az sem, mert Facebook-csoportok és mindenféle mozgalmak neve alatt valójában jogilag sem létező csoportok tesznek úgy, mintha legitim szervezet lennének. Az álcivil szervezetek célzott politikai tevékenységet fejtenek ki, és ezzel a civilség lényegét sértik meg. Az ebben a legaggályosabb, hogy ezt politikai mandátum, felhatalmazás és számon kérhetőség nélkül teszik, tehát kinyilvánított társadalmi támogatottság nélkül csinálnak politikát. Rengeteg uniós és mindenféle pénzt felemésztenek, igaz, az álcivil tevékenységek tőlünk nem kapnak állami támogatást. Megvannak viszont a forrásaik, és az sem mellékes körülmény, hogy homályos eredetű külföldi forrásokból avatkoznak be öncélúan, társadalmi felhatalmazás nélkül a magyar belpolitikába. Valódi céljuk a bevándorlásellenes, nemzeti kormány leváltása, amihez bármilyen témát, ürügyet felhasználnak. Visszatérve a választási eredményre: a klímavédelmi ügy valóban komoly löketet kapott a kampányhajrában, és Nyugat-Európában már az is látszik a választói tömegek mozgásából, hogy a zöldek az elkövetkező évek vörös mozgalmárai. Valójában itt is arról van szó, hogy a Soros-hálózat pénzéből beavatkoznak a választásokba, hogy leváltsák a nemzeti kormányokat és létrehozzák a nemzetek nélküli birodalmat.

A zöldek és a liberálisok céljait rendre civil ügyekként tálalják, miközben látjuk, hogy ezek politikai pártoknak mandátumokat, anyagi forrásokat, befolyást teremnek. A civilség és a politika közötti, zavaros mezsgyének tűnik ez, amellyel visszaélnek.

Visszaélnek vele, mert a Soros-hálózat a hagyományos politikai rendszerek feltörésén dolgozik a zsoldjában álló szervezetek által. Ehhez persze az aktivizmust végző civilek mellé kell egy politikai szegmens is, és ezt most láthatóan sikerült az eddiginél jobban felfuttatniuk Európában.

Amikor érvénybe lépett a törvény, hogy a civil szervezetek kötelesek bejelenteni a 7,2 millió forint fölötti külföldi támogatásaikat, akkor az idehaza mintegy hetven szervezetet számláló Soros-hálózat pajzsként maga elé rántotta a valódi civil szervezeteket. Fennhangon aggódtak a teljes, 60 ezernél több szervezetet jelentő magyarországi civil szektor szabadságáért, és még külföldi politikai nyomásgyakorlás is jött. Lett volna ilyen demokráciaféltés akkor is, ha mondjuk a Nagybudapesti Horgászok Egyesületének sérült volna valamilyen érdeke a törvénymódosítással?

Ismerjük ennek a hálózatnak a tagjait: ezek nyilvánvalóan külföldről kapják a pénzüket, és az általuk szolgált érdekeket is alighanem ott kell keresni. Ezek Soros hálózatához tartozó szervezetek, amelyek egyértelműen bevándorláspártiak. Közülük tizennégy nyíltan polgári engedetlenséget hirdetett, és nem vallotta be ezeket a külföldi támogatásait.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A kormánynak most már szinte több politikai harca van ezzel a civilnek mondott, amúgy kis létszámú körrel, mint az ellenzéki pártokkal. Ez a kör azonban valóban beleáll társadalmi ügyekbe, ami még akkor is igaz, ha ezek gyakran inkább csak kommunikációs fogások a részükről, és az ügyek is sokszor vitathatók, ráadásul az egésznek végső soron színtiszta politikai célja van. Legitim így a fellépésük?

A politikai aktivizmus nem illegitim, csak a civilség alapvetően nem erről szól. Az embereknek joguk van tudni, hogy valójában ki kicsoda, joguk van tudni, hogy például egy magát emberi joginak nevező szervezet valójában a migránsok jogaiért küzd. Amíg azonban a tevékenységük nem sérti a magyar jogszabályokat, addig a plurális magyar demokráciában szabad kezük van a különböző szervezeteknek, gondoljunk egyénileg bármit arról, amit csinálnak. Az igazi baj az átláthatatlansággal van, valamint azokkal a szervezetekkel, amelyek szembemennek a magyar törvényekkel, és a magyar jogrend destabilizálására alkalmas a tevékenységük. Ezekkel szemben fel kell lépnünk, de ez már nem ízlésbeli, hanem jogi kérdés. Ám az általunk irányított Nemzeti Együttműködési Alapnál (NEA) annak is bele kell férnie, hogy a demokratikusan, ráadásul háromszor óriási fölénnyel megválasztott kormány érvényesíti a saját és az őt felhatalmazó magyar emberek többségének értékrendjét a civil szektor támogatásainak szétosztásánál. Hozzáteszem, hogy a civil pályázatokat alapvetően szakmai szempontok alapján bíráljuk el, olyan mércék szerint, hogy közösségépítő és értékteremtő szándékot valósítsanak meg.

Vékony határterület, amikor önmagukat civilnek mondó szervezetek oly módon férnek hozzá például az igazságszolgáltatáshoz, hogy akár államilag akkreditált képzéseken és érzékenyítő tréningeken hangolják a magyar bírókat a nyílt társadalom utópiájának a támogatására. Ezzel párhuzamosan – és ettől aligha függetlenül – sorra születnek a közvéleményt felháborító ítéletek, akár erőszakos bűncselekmények ügyeiben, akár politikai érintettségű ügyekben. Belefér az ilyen jellegű, kéretlen civil beavatkozás a társadalom életébe?

Ez a Soros-hálózat nyílt beavatkozása az igazságszolgáltatásba: Európa-szerte megszállták a bíróságokat, hogy a migránsokat érintő ügyekben a bevándorlóknak kedvező ítéleteket hozzanak, ezzel is még több migránst tartva Európában. Ez azonban hatalmi ágakon átívelő, érzékeny kérdés, amelyben minden illetékesnek felelősséggel kell tudnia dönteni. A magam részéről biztos, hogy nem támogatnék semmilyen érzékenyítő tréninget a Miniszterelnökségen, és ha képezzük a kollégáinkat, akkor nagyon megnézem, hogy kik és milyen világnézet mentén tartják a képzést.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Olyan ez, mint amikor az amerikai akciófilmekben a rendőrök kergetik a bűnözőket, de azok áthajtanak az államhatáron, ahova a rendőrök már nem követhetik őket, mert nem terjed ki oda a hatáskörük. Mintha a hatalmi ágak között lavírozó civil aktivisták is ezt a helyzetet használnák ki. Meg lehet ezt akadályozni?

Tényleg hasonló helyzet. Mi elég sok konfliktusos döntést hozunk meg, amiért ér is minket bírálat, a hatalmi ágak közötti viszony azonban végképp érzékeny terület. A probléma az, hogy uniós szinten, Brüsszelben ezeket a beavatkozásokat nemhogy nem akadályozták meg, hanem támogatják: az eddigi brüsszeli vezetés rendszeresen egyeztetett Sorossal és embereivel, és teljesítették a megrendeléseiket. Az EP bevándorláspárti többsége azt is megszavazta, hogy háromszorosára növeljék a spekuláns által pénzelt NGO-k támogatását.

Kik az igazi civilek, mivel foglalkoznak, és hogy lehet őket megkülönböztetni a politizáló álcivilektől?

Ők közösséget építenek a meglévő társadalmi normák mentén, és értékeket teremtenek. Az uniós vitákban is gyakran hivatkoznak egyébként az „európai értékekre”, amelyek alapján élnünk kellene a bevándorláspárti liberális elit szerint. A mi kereszténydemokrata, családbarát, lokálpatrióta, nemzeti értékrendünk a vezérelvünk, sőt, szerintünk ez Európa valódi vezérelve, és igyekszünk felkarolni az ezek mentén hasznosnak ígérkező kezdeményezéseket. A legtöbb pályázat a sport, szabadidős tevékenység, kultúra, oktatás, szociális tevékenységek területéről érkezik, és a legtöbb civil szervezet is ezeken a területeken működik. A politikai típusú tevékenységet kifejtő civil szervezetek száma egyébként igen alacsony, az egy százalékot sem éri el.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Milyen arány van a helyi érdekeltségű és az országos civil szervezetek között?

Van néhány nagy, országos szervezet, mint például a megyei szintű szervezettséggel bíró Nagycsaládosok Országos Egyesülete, a Keresztény Értelmiségiek Szervezete, a Rákóczi Szövetség, vagy a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. Ezekkel együttműködünk, támogatjuk a tevékenységüket, segítünk nekik a kapcsolatteremtésben, de az ő költségvetésük már meghaladja a NEA pályázati kereteit: ők kiemelt jelentőségű szervezetekként kapnak állami támogatást. A civil szervezetek nagy tömege azonban települési vagy térségi szinten működik, és kisebb, de az adott közösségek számára fontos programokat valósít meg. Az emberek mindennapi élete nemcsak vidéken, de Budapesten is kis közösségekben zajlik, tehát ezek önszerveződését kell serkenteni. Itt nincsenek világmegváltó dolgok, hanem sok-sok értékes helyi közösség. Rengeteg kis léptékű kezdeményezésüket támogatjuk, amelyek gyakran akár néhány százezer forintból is olyat tudnak létrehozni, ami sokat lendít rajtuk, és a tagjaik számára fontos. A nagyobb szervezetek azonban olyan tevékenységeket látnak el egyéni lelkesedésből, szociális indíttatásból, amelyekkel komoly terheket tudnak levenni az állam válláról, ezért az államnak ezeket komolyabb összegekkel is megéri támogatni. Ilyenek közé sorolhatnám a nagycsaládosok egyesületét, az egyszülős családokat segítő, vagy akár a börtöncursillókat végző, illetve az egyházi érintettségű szervezeteket.

Egy korábbi kormányellenes „civil” tüntetésen felszólalt egy szociális területen ténykedő, Soros-hálózaton kívüli vidéki civil szervezet képviselője is. Létezik a jelenség, hogy a civilséggel pózoló politikai ügynökszervezetek pénzzel vagy egyéb kedvességgel magukhoz édesgetik a valódi civileket, és azok hitelességét felhasználják a saját politikai céljaik legitimálására. Lehet valamiképpen pajzsot tartani az igazi civilek elé, hogy ne essenek ilyen politikai játszmák áldozatául?

A probléma ismert előttünk; többnyire naivitással állunk szemben, amikor az illető nem méri fel, hogy mások rátelepszenek az ő valóban hasznos tevékenységével megszerzett hitelességére. Persze nem is keresnek minket olyan panasszal, hogy pénzt kaptak valakitől, így ilyenkor nem tehetünk semmit. Igyekszünk azért odafigyelni erre: az október 1-jén kihirdetendő NEA-pályázatok miatt szeptemberben bejárom az országot, találkozom a helyi polgármesterekkel és a civil szféra számára tanácsadást végző, illetve a közte és köztünk koordináló Civil Információs Centrumok vezetőivel. Az igazi, jószándékú civileknek mindenesetre érdemes résen lenniük, hogy milyen játszmákba rántják bele őket a kedves segítségnyújtás látszatával, és ha valaki megkeres minket egy jó ötletet, egy jó programot tartalmazó pályázattal, akkor meg tudjuk támogatni, hogy ne legyen kiszolgáltatva álcivil céloknak, ne kerüljön ilyen függésbe.

Forrás:

https://pestisracok.hu/kik-a-civilek-kik-az-alcivilek-es-mi-a-kulonbseg-koztuk-interju-szalay-bobrovniczky-vince-civilugyi-helyettes-allamtitkarral/?fbclid=IwAR3rTgOCQXj6nFZHZ6MGU5coOqM0Xcv4nbgOirKbmA0YRbR_9rcy8FjhTF0